Borafk tűnődve méregette a megkövesedett csontdarabot.

 - Miféle szerzet hagyhatta ezt hátra? - tűnődött.

 - Talán egy wakrara foga lehet. - találgatott az egyik talpas.

 - Nem. Ennek le van törve az alsó része. nem tudom mekkora lehetett pontosan, de gyanítom, hogy a dög, ami elhagyta nagyobb bármelyik wakraránál. Ráadásul ezen az oldalán rovátkolt. Ilyen foga a hüllőfajzatoknak van. Hozzátok ide a léleklátót.

A talpasok tétovázni látszottak.

 - De Borafk... Alszik...

Borafk nagyon jól tudta miért félnek a varázstudótól a beosztottjai. Csupán az a tény, hogy a fickó a Belső Iskola tanonca elég ahhoz, hogy egy babonás pór összecsinálja magát. Erélyesen ráförmedt az egyik megtermettebb katonára.

 - Kit érdekel? Engedelmeskednie kell a parancsaimnak! Azonnal ébreszd fel!

A nekromanta csak fertályóra múlva méltóztatott megjelenni. Beesett szemeit álmosan hordozta végig a jelenlévőkön, majd tekintete megállapodott Borafkon, aki karba tett kézzel, mogorván bámult rá.

 - Mi tartott eddig? Meg kell vizsgálnod valamit! Nézd meg! - nyújtotta felé a fogdarabot.

A varázsló szemei és orrlukai egyszerre kitágultak és unott arckifejezését őszinte döbbenet váltotta fel. Remegve nyújtotta ki vézna kezét, majd néhány lélegzetvételnyi vizsgálódás után megilletődve nézett fel a medvetermetű harcosra. Borafk nyugalmat erőltetett magára, de a lelke mélyén felütötte fejét a rettegés. Még soha nem látta ilyen feldúltnak a méregkeverőt, pedig sok mindenen keresztülmentek az elmúlt hónapokban.

 - Mi az? Szólalj már meg ütődött! - követelte.

 - Őssárkány... - hebegte elfúló hangon a nekromanta.

Borafk megszédült. Ha ez igaz, akkor azonnal ide kell csődíteniük a consular régészeit és harcosait. Egy ilyen szörnyeteg csontjai vagyonokat érhetnek, arról nem is beszélve, hogy miféle szörnyűségeket képesek belőlük létrehozni a nagyobb hatalmú varázslók.

 - Tudd meg mikorról van, és mekkora volt! Én addig értesítek mindenkit a fejleményekről. Ti ott! - szólt a nem messze toporgó talpasoknak. - Őrizzétek a sátrát, amíg megszerzi az információt!

A nekromantát nem hiába hívták léleklátónak. Veleszületett képessége volt, hogy a holtak emlékeit kiolvassa azoknak porhüvelyéből, vagy egykori tárgyaikból. Ilyen nagy hatalmú lény csontjaival azonban még soha nem akadt dolga, ráadásul a sárkány akár a másodkorban is elhullhatott. Akkor pedig nagyon nehéz lesz kiszedni bármit is a szilánkból.

A nekromanta mélyeket lélegzett hogy lenyugtassa elméjét. Nem szándékozott megőrülni a rá szakadó és az emberitől merőben különböző gondolatok áradatától. Behunyta a szemeit és elmerült a múltban...

Napokkal később tudtak csak életet verni bele. A consular első csapatai már meg is érkeztek. Borafkot látta, aki kardjára tette kezét, mikor meglátta, hogy a léleklátó ébredezik. Talán attól tartott a varázstudó meghibbant és neki fog támadni. Nem így történt. A tanonc csupán vizet kért.

 - Mit láttál? Beszélj! - parancsolt rá Borafk, miután ivott.

 - Nem tudom. Nem emlékszem... Képtelen voltam felfogni a sárkány emlékeit. Vagy legalábbis elfelejtettem.

 - Nagyszerű! Használhatatlan vagy!

 - Valami azért megmaradt...

 - Mi? Mondd már!

 - Egy...elf...

 - Elf? Miféle elf?

A nekromanta megerőltette az emlékezetét, és maga elé idézte az emlékfoszlányt, ami nem az övé volt, nem is a sárkányé, mégis látta...

"Hátuk mögött az ordítás nem szűnt meg, de ereje már nem volt. Jórészüket a halálba küldték, ám néhány fegyveres még a sarkukban loholt, s Niarnnak szorgosan kellett csapásait osztogatnia, ha nem akarta, hogy megsebezzék a kapkodó fegyverek. Fraien előre figyelt, a lány néha Niarnt támogatta egy-egy halálos szúrással, ha a szűk folyosón lehetőséget kapott rá. Sem hely, sem idő nem lévén rá, a Bajnok nem akart a harcosokkal foglalkozni; egyetlen pillantással felmérte, hogy a többiek nélküle is boldogulnak majd, még sújtó szavaikat sem kell az átokszülte fattyakra pazarolniuk. Csak az zavarta, hogy ellenfeleik túlerőben voltak, s így ők határozhatták meg a harc irányát. Mintha egyre lejjebb szorították volna őket, valami sötét és fülledt helyre.

A szívdübögés felé.

Homályos nyílás tátongott a szúk folyosó végén. Fraien belépett.

Jól sejtette: hatalmas csarnokba érkeztek. Háta mögött elhalt a csatazaj, az aquirok nem követték ide őket.

Niarn és Synanna zavartan hátrált mellé. A csarnokot homályból szőtték, csupán néhány parázsló folt remegett a levegőben.

Jól sejtette: itt volt a nagatoruk. Egy kicsiny emelvényen jókora, mezítelen aquir terpeszkedett. Végtagjai elvesztek a hátának simuló sötét fal üregeiben, remegő teste lassan moccant, szemei izzó zsarátnokok. Az elfeket figyelte. Mintha maga is a fal része lett volna, tökéletesen egybeolvadt azzal. Ő volt a kormányos, az ő szavára hallgatott a hajó. Mellette a falon torz, idegen rúnák világoltak. Soha nem látta még őket, Fraien mégis azonnal tudta, hogy csakis ezek számítanak, ezek vetnek gátat az elfek téráthidaló mágiájának. Ha medvetestvérét, Hishíquort s a százakat maga mellett akarja tudni, ezeket kell megsemmisítenie. Habozás nélkül indult a nagydarab aquir felé. Az védtelenül, kiszolgáltatottan bámult rá. Fraiennek önkéntelenül is a saját nagatoruk jutott eszébe róla.

– Itt vagy hát – dörrent a hang a háta mögött. Ezüstkard döbbenten fordult meg.

Egy sárkány hangját hallotta."

 - Boomen, Jan van den: Hol egykor majd a Kos országa elterül. In Legendák és Enigmák – KRÁNI KRÓNIKÁK. Budapest, Valhalla Páholy -

15 MP   Ezüstkardú Fraien                                   H/V/harcos/varázsló      pszi, hatalomszó, összes forma
Másodkori elf, Jelhordozó                         PusztításII, Stratégia II, Vadonismeret II
F:11 A:12 M:13   7.szintű    Élet jellem
Titkos nyelv
Jelenbe kerülésekor irányítója kap 6 MP-t, amit csak elf kalandozó leidézésére költhet. A fel nem használt MP-k a forduló végén elvesznek.
[(állandó)] Sárkány szövetséges feltételét egymaga teljesíti.

Az elfek egykori legnagyobb bajnoka a kártya világában is megelevenedik, hogy megvívja világra szóló csatáit hatalmas ellenfeleivel az aquirokkal. A legendás hős minden erénnyel rendelkezik, amivel egy elfnek rendelkeznie kell. Az élet és a természet védelmét mindennél előbbre helyezi, az ómágia fortélyait hibátlanul használja, kardja szinte tévedhetetlen, stratégiája pedig zseniális. Ezeken felül a Sárkányszövetség egyik legjelentősebb alakja, akinek nem okoz gondot olyan bajtársak megidézése, mint Kenawyn, Saleiar, Umhian, vagy Velias. Vállvetve harcolhat bármely elffel, akire a cél érdekében szüksége lehet, és különböző elterelő hadműveletek segítségével, például klánpróbák kiállásával újabb és újabb társakra tehet szert.

Fraien egyedülálló ismerője a sárkányok népének, így barátján Hishíquoron kívül segítségére lehet még Queliquor, vagy akár a Caput Draconis is. Ő az a hős, aki midig a jó-jellemű kalandozók példaképe lesz. Az igazság bajnoka, akit ellenfele csak alávaló csellel tudott tőrbe csalni. A legenda, akire mindig felnézhetnek az elkövetkező korok szülöttei.

Példapakli:
Trónterem
Gilron-szentély
2 rejtett város
1 Császári vadaspark
Critai tábla

3 Ezüstkardú Fraien
2 Velias
2 Ifhiass
2 Umhian
2 Koponyaszentély
3 Klánpróba kiállása (http://www.ketmagus.hu/news/message/view?id=447)
2 Mallior
2 Bíbor hadúr
2 Queliquor
2 Hishíquor
3 Pszi-fojtás
3 Lépés a Critai Táblán
3 Éltető szó
3 Sarjpáncél
3 Damquuis
3 Sárkány driáq