M.A.G.U.S kártyaverseny, avagy merjünk-e férfiak játékában kezdeményezni?
Hírek -
M.A.G.U.S kártyaverseny, avagy merjünk-e férfiak játékában kezdeményezni?
Tekintve, hogy 8 éve aktívan szerepjátszom a legkülönfélébb világokban és karakterekkel, számomra egyáltalán nem volt idegen, vagy újdonság a hasonló témájú kártyajáték sem. Sőt, mivel Peti gyerekkora óta gyűjti a kártyákat, mondhatni már egy ideje testközelből is megismerkedhettem a játék szabályaival, menetével és egyéb csínjával-bínjával. Kipróbálni azonban nem nagyon volt kedvem, mert a szerepjátékhoz képest elég unalmas, ingerszegény elfoglaltságnak tűnt. Ráadásul nem igazán értettem, hogy miért elfogadható a kártya során egyetlen pakliban a totálisan ellentétes töltetű/hangulatú lapok. Értem ezalatt a kráni fejvadászokra épülő ostrompakliban virító Uwel akarata lapot, mikor a szerepjáték világában ezek nehezen férnek meg egymás mellett.
Aztán egy nyaralás alkalmával felülemelkedtem az ilyen semmitmondó kis problémákon, és gondoltam kipróbálom így családi berkeken belül - elvégre ha a saját férjem döngöl porba, talán mégsem annyira megalázó, mintha más tenné. Természetesen a kezdők szerencséje mellettem állt, és nem túl fölényesen, de nyertem. Innentől egyenes út vezetett az Erato szervezésében rendszeresen megrendezésre kerülő amatőr kártyaversenyig. Kezdő játékosok - bár lenne tippem, hogy nem mindkenki annyira kezdő, mint én... -, gyakori-átlagos lapok (nincsenek szarrátápolt paklik, max 1-2 ütős lap), rendes emberek, akik birka türelemmel kivárják, mire felmérem a kézben levő helyzetet, majd kinyögöm, hogy passzolnék. Senki nem sürget, senki nem aláz, és előfordult, hogy felhívták rá a figyelmem, ha nem használtam ki egy lap összes lehetőségét. Én nem tudnám olyan részletességgel leírni az egyes meccseket, mint Péter, ahhoz kö
zel sem elég jó a memóriám. Két ellenfelet vertem, kettő ellen égtem. Nem rossz arány, nem enged elszállni a büszkeségtől, de elég motivációt ad a következő menetre. Tartottam tőle, hogy a férjem ellen nem fogok tudni őszintén, hatékonyan játszani, de végül is nem volt okom aggódni. Ugyanolyan önelégült vigyor terült szét az arcomon minden lapdobatásnál, mint bármelyik másik srác ellei játék alatt.:o) (Végül megvert, hú de utáltam érte.:D) Arra is emlékszem, hogy nagyon jó helyen volt a verseny, tiszta, rendezett, kulturált, érdekes kincseket rejtő polcokkal. Az egész arra a becsületes bajtársiasságra alapul, hogy amit elveszel, azt szépen visszarakod a helyére, mikor már nem kell.
Szóval hamar kiderült, hogy a kártya nem unalmasabb a szerepjátéknál, csak más. Baromi izgalmas dolog több résztvevővel egy-egy rázós helyzetet túlélni, tudva, hogy a mesélőt is kötik az olyan random dolgok, mint a kockadobás. Vagy bejön, vagy nem. A sárkány is dobhat 01-et. A kártyában ilyen a lapok sorrendje, ahogy kihúzza az ember. Soha nem tudhatod, mi a következő. Persze, teljesen idegen lap nem kerül a kezedbe, de egy nagyon jól bejáratott paklival is érhetnek meglepetések - kellemes és kellemetlen egyaránt. Nem utolsó sorban, elég király érzés egy képzeletbeli hadsereggel tornyot ostromolni, mikor tudod, hogy ott van az a lap a kezedben, ami győzelmet biztosít. Csak várni kell a megfelelő pillanatra, mikor egy szép kimért mozdulattal kiteszed magad elé az asztalra, és már vigyorogsz, mert tudod, hogy nyertél. Eddig csak férfiak ellen játszottam, de itt a nemek nem számítanak. Csak a szerencse, az időzítés, és a stratégia.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki rendelkezik némi fantáziával, és szeret stratégát, hadvezért játszani.:o)
Baráth Orsi
Tekintve, hogy 8 éve aktívan szerepjátszom a legkülönfélébb világokban és karakterekkel, számomra egyáltalán nem volt idegen, vagy újdonság a hasonló témájú kártyajáték sem. Sőt, mivel Peti gyerekkora óta gyűjti a kártyákat, mondhatni már egy ideje testközelből is megismerkedhettem a játék szabályaival, menetével és egyéb csínjával-bínjával. Kipróbálni azonban nem nagyon volt kedvem, mert a szerepjátékhoz képest elég unalmas, ingerszegény elfoglaltságnak tűnt. Ráadásul nem igazán értettem, hogy miért elfogadható a kártya során egyetlen pakliban a totálisan ellentétes töltetű/hangulatú lapok. Értem ezalatt a kráni fejvadászokra épülő ostrompakliban virító Uwel akarata lapot, mikor a szerepjáték világában ezek nehezen férnek meg egymás mellett.
Aztán egy nyaralás alkalmával felülemelkedtem az ilyen semmitmondó kis problémákon, és gondoltam kipróbálom így családi berkeken belül - elvégre ha a saját férjem döngöl porba, talán mégsem annyira megalázó, mintha más tenné. Természetesen a kezdők szerencséje mellettem állt, és nem túl fölényesen, de nyertem. Innentől egyenes út vezetett az Erato szervezésében rendszeresen megrendezésre kerülő amatőr kártyaversenyig. Kezdő játékosok - bár lenne tippem, hogy nem mindkenki annyira kezdő, mint én... -, gyakori-átlagos lapok (nincsenek szarrátápolt paklik, max 1-2 ütős lap), rendes emberek, akik birka türelemmel kivárják, mire felmérem a kézben levő helyzetet, majd kinyögöm, hogy passzolnék. Senki nem sürget, senki nem aláz, és előfordult, hogy felhívták rá a figyelmem, ha nem használtam ki egy lap összes lehetőségét. Én nem tudnám olyan részletességgel leírni az egyes meccseket, mint Péter, ahhoz kö
zel sem elég jó a memóriám. Két ellenfelet vertem, kettő ellen égtem. Nem rossz arány, nem enged elszállni a büszkeségtől, de elég motivációt ad a következő menetre. Tartottam tőle, hogy a férjem ellen nem fogok tudni őszintén, hatékonyan játszani, de végül is nem volt okom aggódni. Ugyanolyan önelégült vigyor terült szét az arcomon minden lapdobatásnál, mint bármelyik másik srác ellei játék alatt.:o) (Végül megvert, hú de utáltam érte.:D) Arra is emlékszem, hogy nagyon jó helyen volt a verseny, tiszta, rendezett, kulturált, érdekes kincseket rejtő polcokkal. Az egész arra a becsületes bajtársiasságra alapul, hogy amit elveszel, azt szépen visszarakod a helyére, mikor már nem kell.
Szóval hamar kiderült, hogy a kártya nem unalmasabb a szerepjátéknál, csak más. Baromi izgalmas dolog több résztvevővel egy-egy rázós helyzetet túlélni, tudva, hogy a mesélőt is kötik az olyan random dolgok, mint a kockadobás. Vagy bejön, vagy nem. A sárkány is dobhat 01-et. A kártyában ilyen a lapok sorrendje, ahogy kihúzza az ember. Soha nem tudhatod, mi a következő. Persze, teljesen idegen lap nem kerül a kezedbe, de egy nagyon jól bejáratott paklival is érhetnek meglepetések - kellemes és kellemetlen egyaránt. Nem utolsó sorban, elég király érzés egy képzeletbeli hadsereggel tornyot ostromolni, mikor tudod, hogy ott van az a lap a kezedben, ami győzelmet biztosít. Csak várni kell a megfelelő pillanatra, mikor egy szép kimért mozdulattal kiteszed magad elé az asztalra, és már vigyorogsz, mert tudod, hogy nyertél. Eddig csak férfiak ellen játszottam, de itt a nemek nem számítanak. Csak a szerencse, az időzítés, és a stratégia.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki rendelkezik némi fantáziával, és szeret stratégát, hadvezért játszani.:o)
Baráth Orsi
Hajrá, hajrá! Jó a kezdők cikkeit olvasni, azért remélem hamarosan már nem csak a kezdőversenyen fogtok indulni :)
Nagyon ügyes voltál, és mosolyogtam, amikor hallottam, hogy teljes paklit sikerült eldobatnod. :) Remélem, hogy mostanra megszeretted a küldetéseket is! :)