Valóvérűre Várva
Aquir mágia -
A gyűlés kezdetét vette, a titkosszolgálat emberei és a kalandozók körbeülték az emelvényt. Magas rangú, nagy hatalmú emberek foglaltak helyet a kis levegőtlen szobában. Doval Tauwathar a főinkvizítor, az emelvényhez lépett és beszélni kezdett.
- Kyel hozott titeket a szükség órájában, drága barátaim. Szövetségre kell lépnünk az egész észak végzetét okozható rettenet ellen. Mint ahogy értesítettünk titeket, bizalmas és politikai gondokkal teletűzdelt ügy amit hallani fogtok, és csak rajtatok áll, hogy milyen lelkiismerettel távoztok innen.
Az agg pap megigazította köpenyét, halkan megköszörülte torkát és folytatta.
-Valamikor az idők kezdetén egy aquir mágus, megpróbálta bebörtönözni a kilencek lelkét, hogy erejükkel megnyerjen egy ősi háborút abban a korban, amikor mi emberek még isteneink gondolataiban sem léteztünk.
-Már megbocsáss nagytiszteletű atyám, de mik azok a kilencek? - Kérdezte egy magas ősz hajú ilanori, Öreg Rik.
- A kilencek a jelhordozók, az egyik hazádbeli is közülük való, olyan bélyeggel született személyek, akiknek sorsát egyetlen égi hatalom sem befolyásolhatja közvetlenül. Koronként kilencen járják a világot, hogy beteljesítsék sorsukat, a jóslatot, majd eltávozzanak.- mondta Sánta Gardar a csuklyája mögül.
- Köszönöm a választ - szólt az inkvizítor és folytatta a történetet - Az ősi förmedvény kudarcot vallott, hamvait szétszórták a szelek. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy a kilenc jelhordozó lelkének egy szikráját hordozóba tegye, azaz kilenc darab kártyába zárta.
A kártyák nem fegyverként készültek, teljesen más célt szolgáltak volna, a jelhordozók ciklikus újjászületését tudták volna olyan testbe zárni, amit a kártya tulajdonosa szab meg. Az aquir halálával a kártyák szétszóródtak, s elfelejtődtek, közben tízezerévek teltek el.
Elsőnek az ötödkorban próbálták a Kitaszított hívei összegyűjteni őket, de az anyrok varázstűzében végezték. Olyan erős ősi mágia itatja át a kártyákat, ami jelen korunkban ismeretlen, épp ezért mágusok óriási hatalmat tudnak nyerni belőle. Az ötödkor idején már felmérhetetlen hatalom járt volna annak, aki mind a kilencet összegyűjti. A történelem színpadán a Ryeki Démoncsászárság idején próbálták újra összeszedni a démonidéző eretnekek. Daumyr urai azonban előbb véget vetettek a törekvésnek, minthogy igazán veszélyessé vált volna. A hetedkorban nem is tudtunk ezekről a kártyákról, egészen addig a percig míg egy a titkosszolgálatnak tevékenykedő ügynök jelentette, hogy különleges kártyák után kutat a főhierarcha.
- Micsoda? Egy aquir valóvérű Ediomadból? Mit gondolsz, mit tehetünk mi egy fekete hadúr ellen?- csattant fel a kincsvadász, Onry kapitány
- Bámit is tehetünk, biztos jobb mintha ülnénk, és nem csinálnánk semmit.- suttogott csendesen Aaron Ramanonn. Ahogy beszélt a szájából alig észrevehető füst szállt.
Doval Tauwathar egyesével megnézte magának az egybegyűlteket, és elkezdett beszélni.
- Egy csapat kell ami megakadályozza, hogy a főhierarcha összegyűjtse a 9 kártyát, mert hat darab már nála van.
- Ediomadba lemenni emberfeletti teljesítmény - szólt komoran Öreg Rik.
Az eddig csöndben lévő gorviki titkosügynöknő szólalt meg.
- Senki nem várja tőletek hogy Ediomadba menjetek, Varagh ide fog jönni, mert nálunk van a maradék 3 kártya.
A teremben döbbent csend lett, elsőnek Adun con Kratase eszmélt.
- Jól kifundáltad Vierre! - mondta elismerően.
- Ravasz húzás, de hogy fogunk egy valóvérűvel elbánni?
Doval a köpenye zsebéből apró talizmánokat vett elő, és az asztalra dobta.
- Szipolytalizmánok, hatalomszavak ellen készültek. Nem hinném hogy a csatlósaival nem bántok el, fegyverrel vagy mágiával.
- Nekem tetszik a nagy megmentő szerepe, de miért kockáztatom az életem ha nem is feltétlen szükséges? -kérdezte Onry, miközben egy késsel a körmét piszkálta.
- A titkosszolgálat bőkezűen megfizet titeket, annyi az egyetlen feltétel, hogy az aquirnál levő kártyákat nem vehetitek el. -válaszolt Vierre, és nagyot köpött Onry opportunista hozzáállására.
Sánta Gardar felállt a székről és Dovalhoz fordult.
- Miből gondoljátok hogy tudja, hogy nálatok van a három hiányzó kártya?
Onnan hogy a hatodik kártyát egy Lar-Dori renegát rabolta el El Hamedből, és annak a kártyának az a különleges képessége hogy megtalálja a többi kártyát.- válaszolt Doval.
Nos akkor ki vállalja küldetést? - kérdezte Vierre
- Én vállalom egyetlen feltétellel, a meseszép hölgyet meghívnám egy vacsorára. - mondta Adun.
Aaron Ramanon bólintott, ezzel lezártnak tekintve a dolgot.
- Vállalom. - mondta Öreg Rik és végigsimította szakállát
- Én is. - tette hozzá az elementalista falábú varázsló
- Nem hagyom ki, ha bőkezűek vagytok. - vigyorgott a szerencsevadász
Doval Tauwathar végigtekintett az embereken, mindenkin elidőzött a szeme egy picit.
- Kezdjük el a készülődést hamarosan vendégünk lesz, illően fogadjuk amikor ideér!
Szerző: Aquir
- Kyel hozott titeket a szükség órájában, drága barátaim. Szövetségre kell lépnünk az egész észak végzetét okozható rettenet ellen. Mint ahogy értesítettünk titeket, bizalmas és politikai gondokkal teletűzdelt ügy amit hallani fogtok, és csak rajtatok áll, hogy milyen lelkiismerettel távoztok innen.
Az agg pap megigazította köpenyét, halkan megköszörülte torkát és folytatta.
-Valamikor az idők kezdetén egy aquir mágus, megpróbálta bebörtönözni a kilencek lelkét, hogy erejükkel megnyerjen egy ősi háborút abban a korban, amikor mi emberek még isteneink gondolataiban sem léteztünk.
-Már megbocsáss nagytiszteletű atyám, de mik azok a kilencek? - Kérdezte egy magas ősz hajú ilanori, Öreg Rik.
- A kilencek a jelhordozók, az egyik hazádbeli is közülük való, olyan bélyeggel született személyek, akiknek sorsát egyetlen égi hatalom sem befolyásolhatja közvetlenül. Koronként kilencen járják a világot, hogy beteljesítsék sorsukat, a jóslatot, majd eltávozzanak.- mondta Sánta Gardar a csuklyája mögül.
- Köszönöm a választ - szólt az inkvizítor és folytatta a történetet - Az ősi förmedvény kudarcot vallott, hamvait szétszórták a szelek. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy a kilenc jelhordozó lelkének egy szikráját hordozóba tegye, azaz kilenc darab kártyába zárta.
A kártyák nem fegyverként készültek, teljesen más célt szolgáltak volna, a jelhordozók ciklikus újjászületését tudták volna olyan testbe zárni, amit a kártya tulajdonosa szab meg. Az aquir halálával a kártyák szétszóródtak, s elfelejtődtek, közben tízezerévek teltek el.
Elsőnek az ötödkorban próbálták a Kitaszított hívei összegyűjteni őket, de az anyrok varázstűzében végezték. Olyan erős ősi mágia itatja át a kártyákat, ami jelen korunkban ismeretlen, épp ezért mágusok óriási hatalmat tudnak nyerni belőle. Az ötödkor idején már felmérhetetlen hatalom járt volna annak, aki mind a kilencet összegyűjti. A történelem színpadán a Ryeki Démoncsászárság idején próbálták újra összeszedni a démonidéző eretnekek. Daumyr urai azonban előbb véget vetettek a törekvésnek, minthogy igazán veszélyessé vált volna. A hetedkorban nem is tudtunk ezekről a kártyákról, egészen addig a percig míg egy a titkosszolgálatnak tevékenykedő ügynök jelentette, hogy különleges kártyák után kutat a főhierarcha.
- Micsoda? Egy aquir valóvérű Ediomadból? Mit gondolsz, mit tehetünk mi egy fekete hadúr ellen?- csattant fel a kincsvadász, Onry kapitány
- Bámit is tehetünk, biztos jobb mintha ülnénk, és nem csinálnánk semmit.- suttogott csendesen Aaron Ramanonn. Ahogy beszélt a szájából alig észrevehető füst szállt.
Doval Tauwathar egyesével megnézte magának az egybegyűlteket, és elkezdett beszélni.
- Egy csapat kell ami megakadályozza, hogy a főhierarcha összegyűjtse a 9 kártyát, mert hat darab már nála van.
- Ediomadba lemenni emberfeletti teljesítmény - szólt komoran Öreg Rik.
Az eddig csöndben lévő gorviki titkosügynöknő szólalt meg.
- Senki nem várja tőletek hogy Ediomadba menjetek, Varagh ide fog jönni, mert nálunk van a maradék 3 kártya.
A teremben döbbent csend lett, elsőnek Adun con Kratase eszmélt.
- Jól kifundáltad Vierre! - mondta elismerően.
- Ravasz húzás, de hogy fogunk egy valóvérűvel elbánni?
Doval a köpenye zsebéből apró talizmánokat vett elő, és az asztalra dobta.
- Szipolytalizmánok, hatalomszavak ellen készültek. Nem hinném hogy a csatlósaival nem bántok el, fegyverrel vagy mágiával.
- Nekem tetszik a nagy megmentő szerepe, de miért kockáztatom az életem ha nem is feltétlen szükséges? -kérdezte Onry, miközben egy késsel a körmét piszkálta.
- A titkosszolgálat bőkezűen megfizet titeket, annyi az egyetlen feltétel, hogy az aquirnál levő kártyákat nem vehetitek el. -válaszolt Vierre, és nagyot köpött Onry opportunista hozzáállására.
Sánta Gardar felállt a székről és Dovalhoz fordult.
- Miből gondoljátok hogy tudja, hogy nálatok van a három hiányzó kártya?
Onnan hogy a hatodik kártyát egy Lar-Dori renegát rabolta el El Hamedből, és annak a kártyának az a különleges képessége hogy megtalálja a többi kártyát.- válaszolt Doval.
Nos akkor ki vállalja küldetést? - kérdezte Vierre
- Én vállalom egyetlen feltétellel, a meseszép hölgyet meghívnám egy vacsorára. - mondta Adun.
Aaron Ramanon bólintott, ezzel lezártnak tekintve a dolgot.
- Vállalom. - mondta Öreg Rik és végigsimította szakállát
- Én is. - tette hozzá az elementalista falábú varázsló
- Nem hagyom ki, ha bőkezűek vagytok. - vigyorgott a szerencsevadász
Doval Tauwathar végigtekintett az embereken, mindenkin elidőzött a szeme egy picit.
- Kezdjük el a készülődést hamarosan vendégünk lesz, illően fogadjuk amikor ideér!
Szerző: Aquir
Persze, ez is, meg az előző is tök jó írások, nekem bejönnek. Ha netán a záróepizód után kiderül, mi köze a kártyához, (azontúl hogy kártyás hősök pörögnek), az még inkább lázba hozna!
Én úgy gondolom, mindenképp fejezd be!
Segítsetek, hogy írjak e befejezést...
Mert most infohiányom van.
Mert most infohiányom van.