„Az idővel nem lehet büntetlenül játszani, sokan megpróbáltak már uralmuk alá vonni időt vagy teret, pár kivételes rendtől eltekintve azonban senkinek sem sikerült. Az időmágia az egyik legnehezebben megérthető mozaikforma, hisz az igazán nagy mágusok előre és hátra tudnak utazni a idő vonalain. Az egyetlen olyan fogalomnak tekinthető aminek felsőbb patrónusa sincs, azaz az égiek nem terjesztik ki befolyásukat az idő misztériumaiba.”-Quirin Dan Jeir, tanítványaihoz intézett szava Doran alapításakor.

Baqlamostas dühös volt, bár nem abban az értelemben ahogy az átlag halandók dühösek lesznek, hisz egy kőtömbnek is több érzése volt mint neki. Dühe nem valakire irányult, hanem arra a helyzetre amibe önhibáján kívül került. Saqquarheddon halálával egy olyan lény lépett a másodszülött helyére, akinek a homályban kellett volna maradnia. A második hely számára rendeltetett, és ha az megvan akkor sikerülhetett volna letaszítani Shackallort a trónról. A Kárhozott Nép Királya csak kihasználta a változások törvényét, s sajnos előbb mint ahogy ő tehette volna. Egy évszázadig gyengítette Saqquarheddont, hogy kellőképp elsatnyuljon, a gyanakvása lankadjon s úgy tervezte hogy rövidesen lecsap. Persze felmerül a kérdés hogy a Király mennyi ideig tervezte a sikeres leszámolást. Baqlamostas nem volt ostoba, tudta hogy aki a másodszülöttet ilyen arcátlanul könnyedén elsöpri, annak elképesztő hatalma van.

Egy biztos, nem akart újabb évszázadokat az árnyékban lapulni, cselt vetni, manipulálni, túl lassan térült volna meg a befektetett energia. Gondolhatják sokan hogy Baqlamostas mohó volt, de tévednek. A változások törvénye nem csak abból áll, hogy egy személy kiemelkedik, mindig lesznek olyanok akik a kiemelkedett helyét áhítják. A varázslóúr tudta ezt és most a megfelelő lépéseket tervezte, olyan ősi hatalom utolsó letéteményese volt ami a hetedkorban kiveszett ynevről. Egy olyan aquir faj utolsó példánya volt ami tudott utazni az időben. Ez a képességlehetővé tette hogy megváltoztassa a múltat és ezáltal a jövőt és a jelent. Az idővel játszani azonban nem szabad, egyetlen rossz döntés beláthatatlan következményeket teremthet, részben ez okozta, hogy fajtája több évezrede már az enyészeté. Abban biztos volt hogy az első lépés az lesz hogy kicsit többet kell tudnia a Királyról. Épp ezért elsőnek azt kell megvizsgálnia hogy Király mitől ilyen erős. Baqlamostas koncentrált, majd kifakult a jelenből.

Összefolytak az irányok, a színek, az érzékelés minden ponton csödőtt mondott. Nem először tette meg ezt a különleges utat ami a semmin keresztül vezetett, folyamatosan színes szálak, és porszemek örvénylettek körülötte, amik hol óriásiak voltak hol pedig aprók, hogy a szem észre se vehette. Az egyszerű halandókat ez a látvány azonnal megőrjítette. Baqlamostast természetesen nagyon nehezen lehetett volna egyszerű halandónak bélyegezni. Olykor-olykor belemarkolt a pörgő homokba és a fénylő szálakba,és az előbbit félresöpörte az utóbbit megrántotta. A kráni így tudott utazni az időben, hisz a szálak azok az idő vonalai voltak, a szemcsék meg apró kristályok, ha úgy tetszik homok. Mikor megtalálta a keresett szálat, magába szívta, és a következő pillanatban már egy olyan helyen volt amit soha nem látott.

Egy hegységben volt ahol az irányok megváltoztak a fent volt a lent, a bal a jobb. Látszott hogy a hegység haldoklik, hiszen egyetlen árva fenyő sem magasodott sehol, velőtrázó csend volt, sehol egy sas vijjogása, sehol a hegyi kecske patája alól lehulló kövek zörgése. Némaság volt. Baqlamostas biztos volt benne hogy a hatalomszó mellyel utazik az időben nem tud tévedni. Jó helyre érkezett, bár azt nem tudta megállapítani, hogy ez a jövő, vagy a múlt. Sajnos a hatalomige se mindenható. Eleredt az eső ami felfelé esett, viszont a cseppek nem áztatták köpenyét, nem tudta mire válni az újabb furcsaságot. Egy egyszerű varázslattal láthatatlanná tette magát, majd egy másikkal lebegni kezdett, majd megpróbálta felderíteni a környezetet. Nem sok kellett hozzá hogy ráakadjon az első lényre, amint megpillantotta azonnal tudta hogy hol van. Egy aquirt látott akinek folyamatosan változtak a vonásai, és a testfelépítése, biztos volt benne hogy a Köztes Létben van ahol a kárhozott nép lakik. Óriási villanás vakította el szemeit, majd miután kitisztult látása meglátott egy térkaput és az azon kilépőt, azt a varázslóúrat akit meg akart ölni, akinek a helyére akart lépni: Saqquarheddont. Most már azt is tudta hogy a múltban van, és ráadásul azzal is tisztában volt, hogy az egykori második csak egyszer lépett erre a helyre, mégpedig az első térítés korában. Abban az időben Shackallor volt a másodszülött tisztjében, és Saqquarheddon bírta az elsőszülött jogát. A múltbéli első kiáltott egyet, amitől porrá zúzódtak a sziklák és mélyükből rengetegen törtek elő. A kárhozott nép csemegét remélt Saqquarheddonban, de az első rohamot egy suttogással söpörte el, a másodikat egy legyintéssel, a harmadikat egy kiáltással. A kárhozat gyermekei közül több százan hevertek élettelenül a földön, a támadásuk megtört, de azért még körbevették a varázslóurat. A sorok szétnyíltak egy aquir előtt ahogy Saqquarheddon felé lépdelt.

-Üdvözlet idegen, hogy merészelsz belépni ide, hol én vagyok mindennek parancsolója? -kérdezte a arcát folyamatosan változtató aquir. Saqquarheddon száját elhúzta, majd a Kárhozott Nép Királyához szólt:

-Apám, Ranagol áldásával jöttem, szeretné ha csatlakoznátok törvényeihez, vagy meghaltok.

A Kárhozott Nép Királyának szavára megrepedt a valóság, és a megrepedt valóságot a varázslóúrhoz vágta. Saqquardeddon ellenszavakkal védekezett, de a Király folyamatosan öntötte a gyilkos hatalomigéket, viszont Ranagol fia állta a sarat, és szép lassan felülemelkedett. A őserejű mágia felszaggatta a valóság szövedékét, darabokra szaggatott maguk körül mindent ami élt és ami nem. A Király ereje elfogyott, és utolsó leheletével elmenekült a csatából egy hatalomszó segítségével. Saqquarheddon ordított egyet és a hegyek mélyéről előjöttek a kárhozottak, egytől egyig fejet hajtva Ranagol bölcsessége előtt.

Baqlamostast az időmágia visszarántotta a jelenbe, zihálva feküdt a kráni toronyban a lakrészében. Az biztos, hogy a Király elbukott Saqquarheddon könnyen elintézte, ehhez képest a jelenben a király a helyébe lépett, vajon mi történhetett?

Folytatása következik